Könnyben ázó gyötrelmemre
Mi lelkemet nyomja
Hajnalderengésre
Fáklyám égésére
Szívem verésére
Szellemem tétova
Útkeresésére
Szánalmasan gyarló emberi lényemre
Szemembe fényt csalsz
Hogy higgyek
Hogy élhessek
Úgy
Mint a bátrak
Hogy örülni tudjak.
Irgalmad, óh, oly roppant magas...
Féltve óvsz.
Terelsz
Hogy hazajussak...
