Odüsszeusz én most meghalok
az életem már csupa seb
- kapaszkodtam beléd
ahogy sziklákba a sós habok
ám te kisiklottál ujjaim közül
vártalak mégis:
holdkórosként a parton bolyongva
nap mint nap vitorlák fehérjét
kutattam a sűrűsödő messziben
- ó bár tudnék várni húsz éven át
miként asszonyod tudott
nem pótolt senki sem
kívánkoztak bár ágyamba sokan
de kell-e engednem csak azért
hogy lássam: feledtetni egyikük se tud
nélküled élni nem akarok
ölelni vágylak ma is holnap is
szeretni fojtó szenvedéllyel
halálosan
s mert nem vagy itt
magamhoz ölelem a tenger hullámait
mely elragadott tőlem Odüsszeusz
