Bronz virágpor leng napszítta bibéken.
Halk bogárzönge is szendereg lassan -
Szárnyillanás sem suhog a magasban.
Hamvas rózsaszirmot libbent a szellő,
Lenszín sugarakat szór szét egy felhő.
Tücsök kezd kántálni fűszálak között -
Ezüstös Göncöl a mennyekig zötyög...
Hárságak ráncain szundít a holdfény,
Párapötty bóbiskol bolyhos levélkén.
Vízcseppben csillagok szikrája pihen,
S bagoly huhog át az odvas kőrisen...
Az idézet József Attila: Kukoricaföld című verséből való.
