Tópartról a nádat lesni,
Víztükörbe feledkezni -
Levegőből idillt csenni,
A récékkel elröppenni.
Szitakötők táncát látni,
A távolba kukucskálni -
Kéklő éggel eggyé válni,
Horizontra rácsodálni...
Gondtalanul, vígan lenni,
Tücsök mellé heveredni,
A felhőkre bolyhot tenni,
Pamacsukon lepihenni...
Hűs vihartól sosem félni,
Égbolt szélén üldögélni -
Boldogan és szépen élni,
Szellő fodrán fütyörészni.
Mosolyogva fára mászni,
Virágszirmon szunyókálni,
Fűzlevéllel messze szállni,
S önmagamat megtalálni.
Parafrázis József Attila: Ülni, állni, ölni, halni című költeményére.
