Tudja-e vajon e földön valaki,
hogy lehet-e őszintén és igazán vonzódni
és egy sosem látott,
de kedves hangba beleszeretni,
várni a percet, hogy újra hallja,
számlálni a napokat - vissza -
hogy egyszer csak
legelőször megpillantsa
s eldőljön azzal a sorsa?!
Válasz nincs, a kérdés a semmibe hull,
koppan ott lenn, mélyen valahol -
de a forgatókönyv már rég készen áll:
minden, de minden
el van döntve már...
Fogadd el sorsod, mi kijelöltetett
elszaladni úgysem tudsz,
elmenekülni sem lehet,
hisz magadat mindenhová magaddal viszed.
Az életed nem csak a tied:
vedd el bátran - s éljed.
Azt azonban csak te tudhatod, hogy
abban a szent percben ott,
mikor először meglátod őt:
mit tehetsz,
és mi lesz majd a sorsod...
