Nádasdi Éva: Uram, miféle sorsot...

Ma elmentem a fenyőkhöz,
kik büszkén, bátran hordják
magányuk fenségét.

Uram, miféle sorsot
szánsz nekem,
miféle békét?

Harcom az erősek
harca legyen:
kik a világot
elbírják;

Uram, itt állok
előtted:
könnyeim arcod lemossák.