Dermeszt és hevít minden csillagot,
s a csillagközi, szeles űr-zenéket
belénk kottázzák a gondolatok?
A mindenség az idő és a szellem
küzdelme: bolygó, nap, csak eszközök,
hogy létező világgal teljesedjen
a harc a vég és végtelen között.
E harcban egyetlen fegyver az ember
teremtést fölidéző szelleme,
mert halálát le kell győznie egyszer,
hogy az idő folytatódjék vele!
Ezt kottázza belénk az űri ének:
nemlét ellen a teremtő erőt!
Elhulltak nemzetek és nemzedékek,
s az ember szelleme mindegyre nőtt,
és nőni fog, amíg a mindenséget
játékszerévé nem válthatja át.
Ezt a küzdelmet kottázza az élet,
s égbolt lelkünk ebből fon glóriát.
