nem volt tinta, se mondatok,
és nem festett rá senki még,
valahol mégis ott vagyok,
talán két gyűrődés között,
lassan sárguló pauszon,
hol fényszínek a hátterek
egy számozatlan oldalon.
Íratlan szavak, kócbetűk,
radírtól megkopott sorok,
margók közé szorult regény
előszava, mely felzokog,
de vannak virgonc oldalak,
s olyanok is, mik ékesek
vagy festővászonra valók,
persze némelyik szétesett.
Ha írnál, vagy ha festenél
bele egy utolsó lapot,
színekkel tedd, vess gyöngybetűt,
kottázz rá játszi dallamot,
s én könyv leszek… Bársonyszavú,
gyolcstiszta lapra nyomtatott,
borítómon felhő legyél,
s ne feledd rá a pipacsot…
