Kandallóban pattogó tűzvarázs,
igéző látvány a sárga lángok tánca,
ritmusra lobogó fények játékán
pihen a szem, s réved
a távoli múltba,
románcra lelve a régi karácsonnyal,
a vattapelyhes, széncukorkás,
illatos fenyővel,
mely alatt elképzelt ajándékok sora,
kiérdemelt jussa szegénységünknek.
Recsegő gramofon ismerős dallama
tiltott slágerként idézi a csodát,
a mennyből leszálló angyal
szárnya suhogását,
az összegyűlt rokonság tűzhely-melegébe
bújt aprónép boldog áhítatát
a lármás kártyacsaták
békés álmot hozó játéka fölött.
