Nagy havak, szánok,
Csengős, védtelen éj.
Utak mélyén poroszkáló
Térdig havas álom,
S benne az ajándék béke,
Mely legalább mindenkié.
Így kéne itt is
Így lenne jó most is,
Mint volt az egykoron
Mikor csend zúgott a szívben,
S porló hó dalolt a fákon,
S ágai közt megláthattuk
Isten ránk vetett tekintetét.
Helyére kerülne újra,
Amit akkor éreztem én
Régről vett karácsonyok ízét
Kemencés, kalácsos esték
Sarjadó melegét a házon.
Nagy havak, szánok,
Csengős védtelen éj,
S a gyermekarcú béke,
Amely mindenkié.
