Egy másik napon már kitárulkozott a kirakat. Fényes volt és ragyogó! Ámulva álltunk az iskolából hazafelé menet a kirakat előtt. Porcelánfejű, rongytestű babákon selyemruha volt. De nagyon tetszett a kockás kabátos bohóc, a szája egészen a füléig ért. A dominókat és sakkfigurákat is vágyakozva néztük. Ezután már minden nap megálltunk az osztálytársaimmal a csillogó kirakat előtt és magunkba szívtuk az ünnepi várakozás minden titkát. Minden nap újabb és újabb ajándékot fedeztünk fel, amit a Jézuskától reméltünk, hogy karácsonyeste a mi karácsonyfánk alá fog letenni.
Közel volt már a karácsony. Az iskolaudvaron már feldíszítve várt bennünket egy fenyőfa. Az osztályok és tanárok mindnyájan a fa körül sorakoztak. Elénekeltük a "Mennyből az Angyalt" Minden gyerek előtt megjelent egy csoda, amit a hangulat az ünneplés még csak fokozott. Egy-egy szaloncukrot, egy almát és diót kaptunk a fa alól. Mindenki visszament az osztályba, ahol a tanárok kihirdették: "Holnaptól karácsonyi szünet, és egyben szénszünet is lesz, mert elfogyott a tüzelő az iskolában." Nagy volt az öröm az osztályban. Összepakoltuk a holminkat, az ezüst és aranydiót szorongattuk a kezünkben és indultunk hazafelé.
Az áruház kirakata előtt megint megálltunk gyönyörködni az ajándékokba... Amikor eljött a karácsonyeste, korán mentünk aludni, mert Édesanyám sürgetett, hogy a Jézuskának is idő kell a karácsonyfa díszítéséhez és az ajándékok elhelyezéséhez. Mire minden gyerekhez elér, éppen reggel lesz. Így gondoltuk mi is gyerekek, ha gyorsan elalszunk, akkor előbb jön a Jézuska.
Álmomban angyalkákat láttam, szárnyukkal tartott karácsonyfával repültek be az ablakon. Reggel fenyőillatra ébredtem. Alig mertem kinyitni a szememet. Féltem, hogy a fenyőillatot csak az álom hozta el. De a szoba közepén állt a karácsonyfa, igazi fenyőágakkal. Az ajándékok ott sorakoztak a fa alatt. Nagyon dobogott a szívem, vajon melyik csomag lehet az enyém? Édesanyám nagyon tudott titkot tartani, és nagyon jóba lehetett az angyalokkal, mert nekünk az utolsó percig, vagyis a gyertyagyújtásig titok volt az ajándék. A legnagyobb és a legcsodálatosabb érzést az adta, hogy mind az ötünknek a várva várt kívánsága teljesült. Ezen a karácsonyon a Világszép Nádszálkisasszony című nagy mesekönyvet kaptam, ami hosszú évekig a kedvenc olvasmányom maradt.
Egy picike kétely akkor bújt belém, amikor észrevettem, hogy a karácsonyfánk ezüstfenyő ágai egy bodzafa ágba voltak beletűzdelve. Ezt ugyanis tudtam, hogy Édesapám készítette. Már hetekkel karácsony előtt gyártotta így a karácsonyfákat, mert a fenyőfából csak néhány ágat kellett levágni, befúrni a bodzafa ágába, és a fenyőfa élhetett a kertben tovább. De ezt a kételyt eloszlattam, hiszen az angyalok ezt is meg tudták oldani az én képzeletemben. Úgy gondoltam elvitték feldíszíteni és reggelre, amíg én aludtam visszahozták, úgy, ahogyan reggel, ébredéskor megláttam: felöltöztetve, csillogón, karácsonyfaként.
