sóvárgásom egyre csak győzni óhajt.
Recept nincs, csak belső parancs, mi diktál:
tegyem. Nem felügyel, de mégis itt áll,
enged, támogat, harmóniát áraszt.
Tudja, kérdeznem kell, s várom a választ,
megerősítést, hisz szállni, mint levél,
mindenki szeretne… Most őszt hint belém,
szeptemberi szellőt, október-szelet,
rám lehel. Bennem pulzáló csendszelet.
Nem megtört vagyok; esdeklő, áhított.
Valami késztet, kérleljek. Láz, titok,
lelki vonzerő? Belőlem vesz elő
mondatot, s mint egy égi pók, neszbe sző.
Suttogok nappal, suttogok éjjel,
univerzum őriz, s kívánja, férj el.
