2017. augusztus 30., szerda

Seth F. Henriett: Valahol...

Valahol most rügy pattan ki,
Valaki ajtókat csapdos be és ki,
Valahol most valaki fél,
Valaki bárhol nevetgél,
Valahol most bámul a némaság,
Valakin meglátszik a nyomorúság,
Valahol most bezáródott egy ajtó,
Az a Valaki most álmosan sóhajtó,
Valahol most dolgoznak,szeretnek,
Valaki csak szeretné,hogy szeressétek,
Valahol most alszanak az emberek,
Heni szeretné:álmodjak veletek,
Valahol most mosógép züttyög,
Valaki ettől egyre csak nyög,
Valahol most játszottak a gyermekek,
Bárcsak lehettem volna veletek,
Valahol most folyik-múlik az idő,
Valakin sohasem látszik,hogy már felnőtt,
Valahol most nyöszörög a félelem,
Valaki csak gúnyolódik ezen,
Valahol most barátok csevegnek,
A Valaki látszik csak ilyen merevnek,
Valahol most egy függöny mindent eltakar,
Mert van, akit a kinti fény zavar,
Valahol most bárkik büszkék,
Szegény Valaki nem érti,milyenek a büszkék,
Valahol most eggyé olvadnak a népek,
Valakik bizony nem lépnek felétek,
Valahová elrepültek a madarak,
Valaki velük repdesett, de mégis itt maradt.