Vegyél a tenyeredbe Uram
s ringass, dédelgess engem
biztosabb helyet mást nem leltem
ó altass, ó pihentess
tenyereden.
Megfáradt vándor, ki bejárta
a lét mélyét és ormát
s míg nem hallotta hangod,
keserűn keresett
új s újabb rabláncot.
Fölemeltél, mert a kitaposott
sárban, porban erőtelen
testem- lelkem ellankadott
s csak nézte, bár láthatta volna
fényesen fénylő csillagod..
-Vándor, merre visz utad?
Jer hozzám, én enyhülést adok-
fölfedted előttem rejtett titkodat ,
most már bizton tudom: tied vagyok
és te a Teremtőm vagy!
