Nagy fekete kalapom alól,
mint a Hold, úgy nézek a világra.
Fölriaszt egy farkas vonítása –,
valami ősi bánat ez, amely fogva
tart –, mert szabad szelet,
szabad akaratot idéz föl bennem,
amikor még szálfaegyenes
büszkeségem nem szégyellte szegénységem
a cigány karavánok
