és én őrzöm az emlékek porlepte zálogjegyeit.
érzem a szegénység okozta sebek
tegnapjait.
Nem tudják Punjab forrásai enyhíteni izzásaimat.
Lelkünkben él Chandigarh, ahogy lassan
elhalad a cigánykaraván, hadat üzenve
hadban állva megújítva.
Perzselve ég szavunk új tájak határain,
és elsüllyedt emlékekre találunk
a névtelen utak sivatagjaiban.
A templomok menedékhelyein a szentek
éjszakákat virrasztottak,
s dobszólót lüktetett vérük
a megsebzett zarándokimába.
