Oláh András: küszöböd előtt

küszöböd előtt toporogtam Uram
remélve hogy egyszer magadhoz ölelsz
de látom: neked is könnyebb nélkülem    
hagyod hogy a hétköznapok
gravitációjának foglyaként
befalazva éljek – mert még mindig nem
vagyunk egészen egymásra hangolva