Most, hogy a tavaszban sehol se talállak,
a kis bokor arcom előtt riadtan áll,
mint egy didergő és éhes állat,
amíg bennem a szó rádtalál.
Azután már jön velem és szinte játszik,
ahogy futkározik, elémáll itt meg ott,
s mire a teljes teste virágzik,
már velem vagy és veled vagyok.
