hársfateát inni akácmézzel,
és emlékezni egy régmúlt, szép tavaszra,
az lenne jó…
emlékezni az ébredő reményre,
újra hinni az új hitben,
az ígért szebb világban,
az lenne jó…
csevegni ismét
sok,
sok kedves semmiségről,
és álmodozni hajnal hasadtáig,
az lenne jó…
feledni a sötét múltat…
jövőt látni,
mint akkor…régen,
az lenne jó…
De.
Künn csendben hull a koratéli hó.
Az elherdált évek húznak el felettem,
az ébredő remény már semmi, az is csak volt.
Az új hit? Elhordott ósdi gúnya, folt hátán folt…
A kör bezárul… ismét ég a fél világ…
és tagadva már az emberség,
hol gyűlölet zárja ajtaját.
