hírhozó angyal száll alá.
Áll titkot sejtő tudásban,
mintha itt sem lenne,
égi ruhája rejti fönn,
vár boldog örömmel telve,
valakit vár, valaki jön...
Ablakok szemébe rejtve
titokzatos éj bámul,
várva az éji csodát,
míg csillanó hó tetején,
jégkristályok karcsú hegyén
rejtelmes alakot rajzol
a füzérek táncolta fény;
mely bebújik minden zugba,
és csillagokat varázsol
a betlehemi jászolba,
mert ott útra készen áll
valaki, indulna már...
Kicsit még elidőz.
Nézi,
a földi lét, milyen más.
Nézi, hogyan pilleg a hó,
hogy készít ünnepi ruhát,
fák, bokrok, kerítés fölé
mint teríti fehér fátylát...
majd elindul, megváltani
Isten rábízott világát.
S a megszülető pillanatban,
mozdul az angyal kezében,
csilingel a kicsi csengő,
megérkezett. Eljött Ő!
Vele a fény, az áldott,
az értő türelem, jóság,
a békés, szelíd boldogság,
hogy a meghitt, csendes éjen,
beköszöntsön a karácsony,
és bennünk, velünk legyen,
zeretet-vágyó ölelésben,
dobbanó szívünk melegében.
