léptem erre vitt
e szelíd katonákat
csöndünk őreit.
Látnom kell a fákat,
elhúzom függönyöm,
fák szemén át látok,
túl sáron, túl kövön.
Látnom kell a fákat
– a tudás nem ereszt:
bár fából a koporsó
–
de fából van a kereszt.
Látnom kell a fákat,
mert ég felé tekintve,
ők messzebbre látnak:
Istenig – szinte.
