nyitott tenyérrel elébed ontom
simítnám arcod semmi ne fájjon
segítőm vagy ezen a világon
Hajnalban ha megnőnek az árnyak
álmaim mindig hozzád találnak
riasztják bennem életünk végét
emberi lényünk halandó képét
Ledöntött falra magam terítem
simításodtól testem feszítem
markollak minden szenvedélyemmel
ne múljon el ez az édes éjjel
Gyökerem vagy te nedvszívó ínnal
kapaszkodásom meggyötör kínnal
szívemnek búját szél viszi messze
villám gyötörte tűz-fellegekbe
Akarsz-e még én nem kérem számon
dalos szívembe nevedet zárom
muzsikás szóid véremmé lettek
verses imáim tőled születtek
