Olyanok vagyunk, mint a tiszta kelme.
Gyűrődés nélkül cserélnénk ki magunk,
rám csodál mély szemed, én is csak nézlek.
Viselni egymást tán túl gyávák vagyunk.
Félünk egyhangú, monoton színeink
tarkábbnál tarkább színekre cserélni,
vagy csak a szennytől óvjuk a másikat,
ami a lelkünk kéretlenül éri.
