Habos László: Újra teremtlek

-részlet- 

Konok magány sóhajára

kihunyt esti gyertyaláng,

megdermedt

lelkemben a fohász,

mint kihűlt viaszcsepp

ormótlan gyertyacsonkon, ...

hajnalban újra teremtlek

félelemből,

kínnal viaskodó vágyból,

felhevített viaszból

és a felkelő nap első sugarából.