2020. október 16., péntek

Dobai Lili: azt mondta így emlékszik rá

’mikor az uccán
 
 átment' nem is csak ment
inkább sietett
szaladt
se galambok se verebek
csak a röpke szél a
partról tavaszi-ősz
fuvallat
jött miközben ő ment
el messze
könnyű kabátján a
halvány napfény
meg-megremegve
játszott a redőkkel
gombokkal a
csípőjén a szoknya
lábán színes harisnya és
a cipő is színes formás
csak ment míg el nem
veszett szem
elől nem tévedt
csak egy
szín egy hang egy
illat maradt és
mély kút
áttörhetetlen erdő
kiszáradt tó
szétfutó folyó és
vágy 
múlhatatlanul