az életem ellobban lassan
magamban bízni már gyér a fény
*
ember vagyok költő és anya
szabott utam félek túl rövid
lélegzésem szavak verssorok
talán felfénylő csillagok
lesznek egyszer e sivatag fölött
ahol magam is homokszem vagyok
*
tetteim földszagúak
könnyeim esőcseppek
nevetésem napragyogású
a Pillanatok belőlem cseperednek
*
ragyogj be engem égi Nap,
arany fényeddel melegíts!
túl régóta didergek
ezüst fényében a Holdnak
*
nem akarok hadakozni senkivel sem
sem félni sem védekezni
sem ütni sem megijedni
nem akarok én gyötörni
sem torolni sem könyökölni
nem akarok én már mást
csak énekelni
szárnyszegetten
énekelve felröpülni
*
egyetlen percig
a múló időt megkötöztük
egyetlen percig
a teljességet kísértettük
egyetlen percig
a tisztaságban mártóztunk meg
két istenség
egyetlen percig azok voltunk
