és csigolyáimban újra a tél
könyörögtem a zúzmarához
és szememben éget a hőség
virágos mezőre mentem
és a bogáncsok felsebeztek
menekültem dermesztő fagyból
és tűzhányó ölébe hulltam
takartam áttetsző fénybe csontjaimat
és állok előtted talpig öltözötten
kezed vetkőztető mozdulatát várom
hogy ne égessen csontig pőreségem
