Nem vehetnek el többé semmit
attól, ki tündöklő űrrel tele.
Kinek haja már hópille fészke,
madarat sem hív. Puszta tenyere
csillagparázstól ég már, sérthetetlen.
Szobákba sem lép. Hó s fény a szőnyege.
Nem fájhat zajló szerelmekért,
akinek erdők csöndje lett a kedvese.
