Öreg mezők széltépte
homlokán egymást
váltják az évek
a föld enyém is
s barázdált arcomra
tegnap, ma, holnap
ugyanazok a fények járnak
papíromon
ha semmi más
csak néhány sor
célzott üzenete a mának
cserzett ösvények
lágy porában
apró lábnyomok
sebeket szántnak
én ápolom a
szántások titkát s
minden nap belélegzem a
dolgos szépet,
erdők fái és
néma dombok
verseimben még
helyet kérnek.
