Simándi Ágnes: június

tudom reggel sírsz majd

szilánkokra tört életünk

takargatod – de ma még

őszinte a láz arcodon

nap süt itt délutáni szél

babrál a tájon és ott

nem hűsít a tudat

két ragyogó csillag közt

könnyeim törlöm

a holdról