Nézd a virágot,
mit a kertész mohón,
sietve vágott...
Ki gondol a halálra,
ha ránéz e csodás
vágott-virágra?
Áll büszkén,
vörösen,
merészen,
mindenre készen!
-Soha ily szépet!
-Maga az élet!
De néha, ha senkise nézi,
szinte reszket a szíve, érzi,
s ilyenkor hull le egy-egy szirma.
***
Súgó szeleknek könnyű szárnyán
úszom egyedül... s olyan árván...
***
Úgy gondolj rám, mint egy virágra,
-szépre, amilyen sose voltam-
ha majd elmúltam...
