Szoliva János: Elpárolog

Semmit se halaszt az idő,
elmúlik a nyár.
Hervad a rózsakert, szétesik a táj —,
elpárolog a látvány.

Enyészet vagyok én is,
könyörtelen fogyatkozás —,
bizonytalan létezés.

Elmegy mellettem az idő,
valahol mindig meghalok.