Miből volt az a pillantás,
amely összetört éveken át
még ma is szívemig hatol,
mi őrizte meg a mosolyod,
amelyben most is
elrejtőzhetem a világ elől -
mi adta az erőt,
hogy nem gondolva rád
veled lehettem mégis,
göröngyök hullását,
sejtek robbanását
az idő örvényére bízva -
semmibe fogódzva,
valamit még vártam,
omló falakra lehelve
virágokat láttam?...
