A felfelé tartó kavicsos utat,
jobbra-balra a mohos sírköveket,
Bolyai árnyát a lombok alatt.
Évszázadok álmát őrzik a fenyők
és csillagokba írnak minden nevet,
míg a múltnak öléből lassan kibomlik
a fájdalmasan szép emlékezet –
mert nem volt hiába semmi,
a munka és a küzdelem,
jövőt boltoz az ég felettünk
és gyermekeink ragyogó szemébe
beépül a történelem.
