az ázott anyaföld fűszeres illatát
a farakásokat
a gyülekezetekbe tömörülő rönkök
megingathatatlan hitét
az árnyékokat
a hóba és a tóparti homokba
ragadt lábnyomokat
az éjszakákat
a hajamba kapaszkodó álmokat
a távolságokat
a messziről is hallható hangokat
a szavakat
amelyekbe Isten lába helyett csimpaszkodom
a hétköznapok ismétlődő motívumait
köszönöm
hogy megkérdezhetem
létezel-e még
