„Az emberek messzebb vannak,
mint az istenek! Ha embert keresel,
ne türelmetlenkedj!” (Illés Endre)
Istenben bízni jó
emberben nem érdemes
mégis mindig újragyúrjuk
a bizalom sárgolyóját
te bennem én benned hajtogatjuk
a jól bevált régi szavakat
régi emlékeket új álmokat
tapasztunk hozzájuk
könnyeket is kötőanyagnak
felgörgetjük valahova a magasba
oda ahová a madarak már nem
csak az angyalok járnak
mire felér már akkora
hogy nem bírjuk tartani
elengedjük hát és csak nézzük
nézzük ahogyan legördül
viszi magával az álmainkat
a szavainkat a könnyeinket
és az emlékeinket szép
ahogyan megindul véle lefelé
mint egy hegyomlás a lélek
