Ruder Jana: Néma az alkony...

Néma az alkony
bagoly árnyéka mozdul
fáradt a szél

a fák fölé lassan
estruhát húz az ég
én még ülnék
e szelíd csendben
mert itt hallom
ahogy lélegzik az Isten...

ülnék még
az est küszöbén
de a néma alkony peremén
mély alázattal
magához szólít egy emlék...