Nem alkony ez még. Késő délután van.
Kitárt szárnnyal lebegnek a lepkék.
Nézelődöm. Hol voltam eddig? Eddig
is volt itt ennyi szépség? A kert
zöldje már sárgára vált át,
színekben tobzódik az ősz is.
Akár szemed, ha föléje hajolok,
türkiztől a skála a zöldig.
Lobog még az élet, körülöttünk
ezer parányi élőlény lebeg.
Lassuló mozdulatokkal ölellek,
hallgatom szívverésedet.
Csiszolatlan gyémánt az idő,
nem alkony ez még, késő délután van.
Halk zajok szövik az időt csönddé,
s arcod ragyog e késő délutánban.
