És folyton olvasom József Attilát.
És már réges rég óta
és most egyre inkább
ilyesmit olvasok ki belőle magamnak:
kell valami lehellet-finom
majdhogy azt mondanám:
elegáns téboly – s ha ez nem elég
ha ez már nem segít
hát kell valami csupaész-őrület
s valami őrületes tisztesség
kell: az „engem félrevezettek-kérem” – műhülyék
s az ön-és közveszélyes rögeszmék
(melyek mindig oly „rendesek”)
a tévedhetetlen tévtanok
a csak hinni-lehet-hittanok ellen kell valaki
aki van olyan vegytisztán-igazi
olyan élethalálra-elszánt bátran őrült
hogy vállalja akár
a szerep-bolondot is:
s mondja az igazit nem csak a valódit
még akkor is ha tudja
az igazságnak rendszerint nem lehet igaza
pláne a „maga idejében”
és aztán?
hát ha nem marad egyéb:
ráheveredni
a rögeszme-eszmék
s az eszme-rögeszmék
sínpárjára
hadd jöjjön a vonatkerék
