fűszálat rágcsáltak,
poros lábukat egy nagy kövön pihentették,
tarisznyájukban kincset őriztek,
szórták, szórták, úgy őrizték,
két marokkal a világ képébe dobálták,
és nevettek,
mert mindent elvesztettek már, amit el lehet a földön,
és szikrázott köröttük a homok.
