gyerek világom hordozom magam
rétek húrjain fény-szél hegedül
és kiáltó messzi madár szavam
kérdeztem állatot embert istent
hol találom álmaim világát
nem felelt senki - csak vére serkent
az égnek - kigyújtva napvilágát
már gerincemnek támasztott idő
fogyasztja fáradt lépteim sorát
szememre hull az estsötétedő:
s érzem márványom hideg homlokát
