Szabolcsi Zsóka: Képzelt ízekkel

Képzelt ízekkel jő az est,
árnyékok nőnek kopár falakra,
hűvös álommal éled az éj,
s nem burkolózhatom, csak szavakba…
Vállalt szárnyaim súlya húz,
tompán csapódok durva rögbe.
Félek, a szürke nappalok
elaltatnak majd mindörökre.