Szabolcsi Zsóka: Búcsú

Csacsogunk semmiségekről,
ahelyett, hogy mondanánk valamit.
Kötekedünk, pedig
simogatni szeretnénk.
Kétszemélyes szigetünk
mindjárt kettéhasad.
Kézfogásunk ráébreszt
a tér-idő valóságára.