A készülődés marad
az indulás helyett,
csak az évszak nélküli
téboly, kint a kertben.
A bevetetlen ágyra
szakadni kezd a hó, valaki az
ajtó előtt áll, szólna,
de aztán csak kezével int,
óvatosan, bizonytalanul,
hogy ne vegye észre senki.
Az ablakszélek hasadékait
vastag por takarja, világűrhamu.
A madarak vándorrepülése kalitkába
zárva. Az ajtó előtt állok.
A bevetetlen ágyra szakadni
kezd a hó. Szólnék, de aztán
csak a kezemmel intek,
hogy ne vegyen észre senki.
