Anga Mária: Az ég alól

Hová induljak hozzád?
Meddig vándoroljak még,
hogy lakatlan szigeteimet
elhagyjam végleg?
Fákat ültetek éjszakánként,
hogy elrejtőzzem az évszakok elől,
de azok rám találnak zúgó esőkkel.

Agyaraikkal felém fordulnak
a téli fák: éjszakai kísértetek
ablakom előtt, megismerik
fehér ingemet, kivisznek a szélbe,
hajamat hurcolják ágaikra lombkoronának.
Gyökereikbe kapaszkodom,
a föld mélyéből vigyáz rám apám,
felém fordítja a Holdat.

Tenyerem kérgesedik,
nem veszed észre, hogy integetek,
hogy neked integetek,
kiáltani nem tudok,
ha mást nem is, sírásomat
meghallhatnád. Innen az ég alól.