Pattog az illatos hasáb,
lángingerén ezernyi
felizzó szentjánosbogár
bolondos táncát lejti.
Orkán hátán a zord idő,
most jó öled keresni
hóförgeteg, én itt veled,
és nem jár erre senki.
Hajtsd hát a vállamra fejed,
így hallgassuk a csendet,
esténk örömre nyílik épp,
a gondolat melenget.
Zsongít a selymes félhomály,
bíztatsz...Bőrödhöz érek.
Nincs kor, nincs tér csak mozdulat,
csak pelyhek... hófehérek...
