A magányról nem tudok sokat
mondani, mert kívülről nem látszik...
rajtam sem.
*
Tulajdonképpen boldog vagyok, nem
akarok semmit, csak ezt a semmit
felfoghatnám úgy. hogy az a minden,
de ehhez még kicsi vagyok.
*
A szeretet pillanata
az, amikor az ember nem talál szavakat
(csak egy megkezdett pirosalmát
a kékkockás kabátja zsebében)
csak érez, de azt nagyon, nagyon...
*
Azt hiszem, szerelmes vagyok. De nem biztos,
mert én annyifélét hiszek. Hiszek a szavak
s a tekintetek üzenetében, s abban, hogy talán
bennem is hisz valaki, valaki, valaki, valaki.
*
Te férfi, ott messze, messze tőlem
hangszer takarásban mutasd meg
magad, hogy ne kelljen mindig a saját
lelkemen át kukucskálnom... beléd!
légy jó, s tudd. nekem ez az egyetlen
hangszerem...
*
Tudod, mit mond a folyó
a partnak? Hogy az nem lehet, hogy
én ennyire szeretlek, s te ne szeress
engem! S kiönt...
