ha már nem őt magát,
néhány sort legalább,
amin átvergődünk
valami holnapig,
az is bizonytalan,
de talán ott lakik
az a szó, mi képes
sárkányokat ölni,
egy elég, ha pajzsként
védelmez a többi,
amin átvergődünk
magunk túlpartjára,
vagy ha addig nem is,
a semmi ágára.
ha már őt magát nem lehet,
néhány sornyi üzenetet,
mert ellenünk minden törvény
elsején hatályba lépett,
mert ezernyi hazugság vert
hangszálaink közé éket,
mert már vérünk J.A-szintje
az élhető alá csökken,
mert arcunkon halál izzad,
pulzusunk száz vagy százötven,
mert már a szépség fájdalma,
mint a szent kór görcse rángat,
mennyei cinkosunk, add meg
mindennapi Attilánkat.
