micsoda képek kavarognak
kontextusukból kivetett
pillanatai tág napoknak
felületek testek szemek
álom és ébrenlét határán
csontok és izmok ragyogása
a látásnak feszül a látvány
emlék arca a valóságra
létező és nem létező
idő és tér egymásba fordul
valami rejtőző erő
lobog testen emlékeken túl
a látható mögött felett
örökké engem néz szemed
