Lágy csend a takaróm, s néhány mozdulat,
mi ebből a napból beburkol megint,
csak ajtónyikorgás, kedves kicsi hang,
függönyöm, amint a szél szárnyán legyint.
Itt hagyott pohár testén a tenyerem,
szőnyegrojt mellett ott feledett papucs,
papírlap, melyre felírtam a nevem,
hűs hézagos estém, ajtómban a kulcs.
Pislákoló lámpa, néhány koppanás,
utcakövön léptek zaja csendesül,
egyedül a csend szól, nem létezik más,
halványan motoszkál, bennem hegedül.
Szemhéjam mögé rejtőznek a hangok,
elalszom, s legbelül tisztábban hallok.
